A Tékozló Homár sokadik bankkártyával és banki termékekkel foglalkozó posztja ihlette ezt a blogot, ahol megpróbálok néhány hiedelmet eloszlatni, és javítani egy szűk körnek a pénzügyi kultúráját, ha szabad így fogalmazni.
A bankkártya egy szabvány méretű plasztik lap, ami mágnescsíkkal és/vagy chippel szerelt. Funkciójában a készpénz helyettesítésére lett alkotva, de ezen felül számos egyéb dologra is jó lehet, erről talán majd később.
A bankkártya önmagában kevés dologra jó, annak egyrészt hozzáférést kell biztosítania egy bankszámlához, másrészt meg kell azt személyesíteni. A megszemélyeítés két dolgot jelent: először is a fizikai plasztik lapot el kell látni az ügyfél nevével, fel kell rajta tüntetni a kártyaszámot, lejárati dátumot vagy érvényességet, ki kell alakítani a hátlapon az aláírás panelt, másrészt el kell látni azzal az információ-tartalommal, ami alkalmassá teszi arra, hogy bankjegykiadó autómatán, vagy pos terminálon használni lehessen (értsd: mágnescsík adatokkal kell ellátni, vagy a chip adatait kell feltölteni).
A mágnescsík általában a kártya hátlapján található, míg a chip a kártya innenső oldalán. A bankkártyán szinte minden esetben szerepelni fog az azt kibocsátó bank neve, a kártyatársaság logója és hologramja, a kártyaszám, lejárati dátum (év és hónap) vagy érvényességi időtartam (tól-ig, év és hónap), valamint a kártyabirtokos neve.
A kártya hátlapján pedig van egy aláírás panel, amin dőlt betűkkel szerepel a kártyaszám, négyes tagolásban, valamint a CVV2, vagy CVC2 érték, ami egy háromjegyű számsor. Ezt a számsort az internetes vásárlások alkalmával szokták kérni a különböző kereskedők. Ezen felül egy rakás biztonsági jel és karakter található a plasztik lapon, ezeket érthető okból nem taglalnám, gyaníthatóan valamelyik pénzintézet órák alatt leszedetné az információkat az üzemeltetővel.
Amit tudni érdmes még: hasonlóan a készpénzhez, és más értéktárgyakhoz, ez az eszköz is bűnözői csoportok célpontja, tehát a készpénzhez hasonlóan ezt is óvni kell, csak másképpen. (Senki nem sétál úgy az utcán, hogy az teljes vagyona nála van.)
A bankkártya esetében erre több lehetőség is van: több számlát kell nyitni, a megtakarításokra illetve a vásárlásokra, életvitelre elkülönített összegek külön számlákon kell tartani, ez már csak azért is logikus, mert mások a kamatok egy sztenderd bankszámla, és pl. egy megtakarítási számlán. Érdmes a kártya kapcsán olyan napi vásárlási és készpénzfelvételi limiteket beállítani, amik fedezik a napi, illetve heti vásárlási és pénzfelvételi igényeket, legfeljebb abban az esetben megemelni azt, amikor az ember nagyobb összegű vásárlásra készül, ami vélhetően komolyabb megfontolást igényel.
Pár fontos tanács még:
- Sose kerüljön ki a kártya a látókörünkből, mert olyan dolog történhet vele, aminek nem örülünk.
- Soha ne írjuk rá a PIN kódot a kártyára, ne tartsuk a kártya közelében azt, és ne írjuk be a mobiltelefonba se, mert gyakorta ezeket együtt lopják el, és egy olyan készpénzfelvétel, amit nem ismer el a kártya tulajdonosa, de PIN kód felhasználásával történt, az az ügyfél felelőssége lesz, hiszen gondatlanul járt el (természetesen ha lopott/vesztett kártyáról van szó).
- Ne dőljünk be azoknak, akik azzal hitegetnek bennünket, hogy a kártyaszám, vagy a mágnescsík adatok alapján meg tudják fejteni a PIN kódot, ez egy ócska átverés, csak a PIN számot akarják kicsikarni az emberből.
- Soha ne adjuk meg elektronikus levélben, telefonon a PIN-t, illetve egyéb személyes és banki termékekkel kapcsolatos adatot. A kártyaszámot, lejárati dátumot is csak akkor, ha biztosak vagyunk abban, hogy csak olyan ügylet, tranzakció jön létre, ami egyezik a szándékainkkal.
- Egy bank soha nem kér elektorikus levélben adatokat, sem pénzmosás, sem terrorizmus elleni harc kapcsán, ezeket csak az adathalász levelek írói, készítői szeretnék megkapni.
(A felsorolás majd még bővül természetesen, egyelőre ennyi dolog jutott eszmbe.)
A következő posztot a a klónozott, vagy hamisított bankkártyáknak szánom, remélhetőleg hamar elkészülök vele.
